Szerintem nem adócsökkentéssel, hanem ésszerű közlekedéspolitikával kell reagálnunk az energiaválságra. A fuvarozásban újra fel kell fedezni a vasutat, a benzinfaló gépkocsik helyett az energiatakarékos, alacsony fogyasztású autókra kell átállnunk, s az egyéni közlekedés helyett a tömegközlekedést kell támogatni. Ezzel versenyképesek lehetünk a huszonegyedik században is, míg az adócsökkentés csak a pazarlást prolongálná, de valódi megoldást nem jelenthet. Az adócsökkentés nehéz helyzetbe hozná a költségvetést, kevesebb pénz jutna fontos közösségi kiadásokra, s végső soron a kisemberek fizetnék meg az árát.

Emlékeztetni szeretnék arra, hogy Barack Obama amerikai elnökjelölt "olcsó propagandafogásnak" minősítette az ötletet, helyette azt javasolta, hogy az amerikaiak változtassák meg közlekedési szokásaikat. Ha a motorizáció fellegvárában egy elnökjelölt nyíltan vállalja ezt a meggyőződését, akkor Magyarországon is bátran demagógiának nevezhetjük a hasonló adócsökkentési követeléseket, amivel a kormányokat bombázzák egyes szervezetek.
Arra is felhívnám a figyelmet, hogy részleges áfa-csökkentéshez az EU 27 tagországának egyetértése szükséges. Az EU pénzügyminiszterei pedig még 2005-ben eldöntötték, hogy pusztán az emelkedő árak miatt nem szabad csökkenteni az üzemanyagok forgalmi adójának kulcsát, s ezt azóta többször is megerősítették. A magas üzemanyagárakra csakis egy módon, a fogyasztás mérséklésével lehet és szabad reagálni. A versenyképesség feltétele egyre inkább az energiatakarékos üzemmód lesz. Nem átmeneti költségvetési engedményekkel, hanem közlekedési szokásaink megváltoztatásával, a magyar vasút és a városi közösségi közlekedés fejlesztésével, az energiafaló életformával való szakítással mérsékelhetjük a költségeket.